A Famyuni projekt

Nicolas Vigny

Nicolas Vigny vagyok. Körülbelül tíz éve dolgozom a kommunikáció területén, és már volt alkalmam kisebb digitális projekteket létrehozni. Ez az út kedvet adott ahhoz, hogy kézzelfogható eszközöket építsek az azokat használó emberek számára. Ezzel a tapasztalattal, és anélkül, hogy a családi segítségnyújtás minden helyzetének szakértőjeként tekintenék magamra, kezdtem el megálmodni a Famyunit.

A hozzátartozóikat segítők helyzetét akkor ismertem meg, amikor egy társadalombiztosítási rendszer számára dolgoztam. Ahogy érdeklődni kezdtem a téma iránt, arra is ráébredtem, hogy a környezetemben is vannak segítők, anélkül, hogy igazán felfogtam volna, mit tesznek nap mint nap. A segítségük jelen volt, néha nélkülözhetetlenül, mégis gyakran kevéssé láthatóan.

Ezután tanulmányokat kezdtem olvasni, és közelebbről vizsgálni a kérdést. Európában, különösen Franciaországban, öregszik a népesség. Egyre több családnak kell megtalálnia a saját módját annak, hogyan szerveződjön egy segítségre szoruló hozzátartozó köré. Már most is nagyon sokan segítik szeretteiket. E valóság mögött az idő, a fáradtság, az egészség és az egyes családtagok helyének kérdései állnak. Meggyőződésem, hogy ez a kérdés egyre fontosabbá válik a társadalmunkban, és megoldásoknak kell születniük az érintettek támogatására.

Feltettem magamnak a kérdést, hogy a saját szintemen, a képességeimmel mit adhatnék hozzá. Fokozatosan formát öltött egy ötlet: létrehozni egy közös teret, ahol a családtagok összegyűlhetnek a támogatott hozzátartozó körül, láthatják, mi történik, jobban szerveződhetnek, és mindannyian megtalálhatják a részvétel vagy mások támogatásának saját módját. Így született meg a Famyuni projekt.

2025 közepén kezdtem gondolkodni rajta és dolgozni vele. Azóta egy könnyen megfogalmazható, de nehezen teljesíthető kihívás vezérel: intuitív, könnyen használható, a családok életében valóban hasznos platformot építeni. Képesnek kell lennie alkalmazkodni a különböző helyzetekhez anélkül, hogy megítélné az embereket, vagy feltételezné, hogy mindenki ugyanúgy tud segíteni.

Tudom, hogy egy platform nem oldja meg a segítők és családjaik minden nehézségét. Őszintén hiszem azonban, hogy hozzájárulhat a segítség láthatóbbá tételéhez, megkönnyítheti a párbeszédet, és lehetővé teheti, hogy mindenki megtalálja a helyét. Szerintem ez a projekt megérdemli, hogy kipróbálják.

A folytatás azokkal kapcsolatban alakul majd, akik ezeket a helyzeteket átélik. Ha felajánlom a Famyunit a családoknak, meghallgatom őket, és megfigyelem, mi válik valóban a hasznukra, megtudhatom, hogy az ötlet valós igényt elégít-e ki, és tovább fejleszthetem. A hasznosságát maguk a családok fogják megítélni.